SZENT KRISTÓF

        • Szent Kristóf a világ leghatalmasabb urát kívánta szolgálni élete során, először egy földesúrhoz szegődött, majd egy királyhoz, majd az ördöghöz.
        • Történt egyszer, amint az Ördöggel járták az országot, hogy az út egy kereszt előtt vezetett el.
        • Az Ördög nem mert elmenni a Keresztfüggő előtt. Kristóf erre azonnal elhagyta régi urát, és azon gondolkodott, vajon hogyan szolgálhatná ő ezt a Keresztfüggőt.
        • A feszület tövében egy anyóka imádkozgatott, megkérdezte hát, hogyan szolgálhatná ezt a legnagyobb urat. Az anyóka a közeli gázlót ajánlotta Kristóf figyelmébe, és úgy vélekedett, hogy ha Kristóf ezen a gázlón át hordaná az embereket, úgy éppen a Keresztfüggőt szolgálná.
        • Kristóf megfogadta az anyóka tanácsát, és attól kezdve a folyón át hordta az embereket vagy húsz esztendőn át. Egyszer egy kisfiú tévedt a folyó felé. Kristóf majd beleszakadt, mire átért vele a késedelmes túlsó partra. 

- Ej, sok embert áthordtam már ezen a folyón - panaszolta neki -, de még soha, senki ilyen nehéz nem volt. Mintha a világ minden terhét a válladon cipelnéd - mondta, és kérdően nézett a fiúcskára.- Tudd meg, hogy így is van - felelte az. - Ugyanis én vagyok az a Keresztfüggő, aki eljöttem most hozzád, hogy megköszönjem sok évtizedes szolgálatodat - tette még hozzá, aztán apró lábaival nekiindult, és úgy eltűnt a közeli erdőben, mintha soha ott se lett volna.Kristóf azután még hosszú éveken át hordta-vitte az embereket keresztül a gázlón.

  • Egyszer a király kétszáz vitézt küldött érte, hogy vezessék elé. Azok imádságba mélyedve találták Kristófot, s nem merték zavarni. Újra ennyi katonát küldött érte, azok meg vele együtt kezdtek imádkozni. Felállt ekkor Kristóf és megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Azok meglátván orcáját, így szóltak: "A király küldött minket, hogy téged megkötözve elébe vezessünk." Erre Kristóf: "Ha akarnám, se szabadon, se megkötözve nem tudnátok elvezetni engem," A katonák azt mondták: "Ha nem akarsz jönni, menj szabadon, ahová csak kívánsz, mi pedig azt mondjuk majd a királynak, sehol sem találtunk." "Nem úgy - mondta -, veletek megyek." Hitre térítette mindnyájukat, hátraköttette saját kezét, s megparancsolta, hogy vezessék megkötözve a király elé.
  • A király meglátva őt, rémületbe esett és lehanyatlott a trónjáról. Szolgái fölemelték, s ekkor Kristófot neve és hazája felől kezdte faggatni. Kristóf azt mondta neki: "Megkeresztelkedésem előtt Reprobusnak hívtak, most pedig Kristóf a nevem." Erre a király: "Ostoba nevet választottál magadnak ezzel a névvel, mivel Krisztust keresztre feszítették, és sem magán nem tudott segíteni, sem pedig neked nem tud. Nos, átkozott kananeus, miért nem áldozol az isteneinknek?" Kristóf így válaszolt neki: "Méltán Dágon a neved, mert te magad vagy e világ halála, az ördög cimborája, az isteneid pedig csak emberi csinálmányok." A király erre: "Vadállatok közt nevelkedtél, úgy is beszélsz, mint egy vad; eszes ember meg sem érti. Most pedig vagy áldozol, és nagy jutalomban részesülsz, vagy nem, és akkor kegyetlenül meglakolsz." Midőn Kristóf nem volt hajlandó áldozatot bemutatni, a király börtönbe vettette, azokat a katonákat pedig, akiket érte küldetett, Krisztus nevéért lefejeztette.
  • Ezután két szépséges leányzót záratott mellé, az egyiket Niceának, a másikat Aquiliának hívták, s nagy jutalmat ígért nekik, ha Kristófot bűnbe viszik. Meglátva őket, imádkozni kezdett Kristóf, de amikor a lányok simogatással és ölelgetéssel kezdték ingerelni, fölállt és így szólt: "Mit kerestek itt? Miért küldtek ide titeket?" Azok pedig orcájának ragyogásától megrémülvén, azt mondták: "Könyörülj rajtunk, Isten szentje, hogy hihessünk Istenben, akit te hirdetsz!" A király meghallván ezt, magához vezettette a két lányt és így szólt: "Titeket is rászedett? Az istenekre esküszöm, ha nem áldoztok az isteneknek, szörnyű halállal végzitek!" Azok így feleltek: "Ha azt kívánod, hogy áldozzunk, üríttesd ki a tereket, és hívass össze mindenkit a templomba!" Így is történt. Ők meg beléptek a templomba, levetették övüket, az istenek nyakába akasztották, s a földre rántották a szobrokat, hogy porrá törtek. Így szóltak ekkor a körülállókhoz: "Eredjetek, hívjatok orvost, aki meggyógyítja isteneiteket!" Ekkor a király parancsára fölakasztják Aquilinát, a lábára pedig egy hatalmas követ kötnek, úgyhogy minden tagja szétszakad. Miután elköltözött az Úrhoz, nővérét, Niceát tűzbe vetik, de sértetlenül jön ki belőle. Ezután lefejezik.

Kristófot ekkor a király elé állítják, aki megparancsolja, hogy vasvesszőkkel ütlegeljék, és húzzanak a fejére izzó vassisakot. Ezután egy vaspadot csináltat, és rákötteti Kristófot. Tüzet gyújtat alá, amit szurokkal táplálnak. De a pad, mint a viasz, szétmállik, és Kristóf sértetlen marad. Ezután egy karóhoz kötteti, és négyszáz katonával nyilaztat rá, de a nyílvesszők a levegőben megállnak, és egy sem éri el őt. A király azt gondolván, hogy már lenyilazták Kristófot, gúnyolódni kezdett rajta. Ekkor egy nyílvessző a levegőben megfordult, eltalálta a szemét, s menten megvakult. Kristóf így szólt hozzá: "A holnapi napon bevégzem. Te pedig, zsarnok, csinálj sarat a véremmel, kend meg vele szemedet, és visszanyered szemed világát."

  • A király parancsára elvezetik Kristófot a vesztőhelyre, és miután imádkozott, lefejezik. A király összegyűjtött egy keveset a véréből, és szemére helyezve így szólt: "Isten és Szent Kristóf nevében." És rögtön gyógyulást nyert. Ekkor a király hinni kezdett, és parancsot adott, hogy ha valaki Istent vagy Szent Kristófot gyalázni merészelné, azonnal karddal vágják le.
  • Szent Kristóf halála után vált az utazók védőszentjévé.